Macskakő és hal

9. valami baromság...

2015. december 16. - Random Anna

rtzszovegecske.jpg

"El peligro inminente son los muros de la mente"- A közvetlen veszélyt, az elmében található falak jelentik. (Vagy valami hasonló.) Ez az iroda falára van grefitizve.

Van ez a „kör”... tudjátok, amit emlegetünk amikor pl. arról van szó hogy miért félelmetes kimenni külföldre. Mert kilépünk abból a körből ami tartalmazza a biztonságot. Mi a biztonság? Megszokás. Napi rutin, család, barátok, munka, tanulás, saját szoba, stb.. Ja. Szerintem senkinek nem mondok újat amikor erről dumálok. Külföldre költözéskor sok mindent hátrahagy az ember és ez bátorság. Az elveszettségérzés a fizetség a szabadságért, az újért, az informális tanulásért. Vagyhát nem-biztos. És ezt akarom most taglalni.
 
Igazából 2 kör van:
Van a külső kör amit hátrahagyunk ha egyedül kimegyünk külföldre élni az ismeretlenbe. A belső kört visszük. A belső kört most úgy fogom hívni hogy az Én. Az egyetlen dolog ami jött velem a repülőn és adott egy biztonságot az az Én. (Najó meg a bőröndöm). Énről tudtam hogy ott lesz velem Valenciában.
Mit tartalmaz az Én, ez a belső kör? Szokásokat, tulajdonságokat, személyiséget.
Esetemben a lányt aki dohányzik. Aki igazából szeret utazni, szóval nem szereti ha vége van a vonat/autó útnak mert szeret kifelé bámulni az ablakon. Aki ha találkozik valakivel akkor általában hallgat, de ha olyannal találkozik, aki nála is jobban hallgat, akkor meg annyit beszél, hogy elfelejt visszakérdezni. Akit zavar ha az arcába lóg a haja. Aki szeret zenét hallgatni. annyira, hogy megáll a bejárati ajtó vagy a suli előtt, vagy direkt lassabban tart afelé, hogy megvárja hogy vége legyen a számnak, mert nem akarja a jó zenét a felénél abbahagyni. Akinek kb eszébe se jut összehajtogatni a levetett ruháit. Aki először használja azt a szókapcsolatot hogy „levetett ruhák”. Aki úgy érzi hogy többet és gyorsabban eszik mint egy felnőtt férfi ember. Aki csapatjátékosnak akarja magát hinni, de igazából pl dolgozni egyedül jobban szeret.
Jaaaj igazából sokáig lehetne ezt még folytatni, hisz minden mozzanatom és cselekedetem Én vagyok. És az a sok minden amit most leírhatnék, és amit minden ember belső köréről még lehetne írni, az csak az amit tudunk. Vagyhát meg tudunk fogalmazni, szavakba lehet foglalni, érzékeljük magunkon. Van még ebben az Énben sok összezavarodottság, kóc, meg ilyen dolgok, és ezek mind azért ilyen megfejthetetlenek mert az Én tartalmaz érzéseket.
Naja. Valahogy így tudnám megfogalmazni mit értek belső körön.

Gondolom azt nem kell kifejtenem hogy milyen szoros kölcsönhatásban van ez a 2 kör. Mármint akinek nincs nagy kölcsönhatásban, az talán egy baromi bölcs és filozofikus ember lehet, és egyben egészen érzéketlen. Ez azt jelentené, hogy minden ami hat rá, és érzékel nap mint nap, azt el tudja különíteni az érzéseitől és a gondolataitól. Nade tökre nem is errefelé akartam elmenni.

A téma ami a fejemben mozgolódik, az az hogy hogyan változik a belső kör ha a külsőből kilépünk. Magyarul milyen hatással van az Énre ha az Én en kívüli dolgokat mind megváltoztatjuk egy ember életében.
 
((Apropó Én.
Vajon miért nem szedem szét ezt a kört is 2 felé? Hisz vannak a tulajdonságaim meg a szokásaim. Azt hiszem azért mert párhuzamosan változnak, és így könnyebb felfogni a konkrét személyiségem változását, ha látom a szokásaimon hogy változik az Én. Ja. Nem akarom elválasztani, mert nem is tudom hol a határ, a konkrét személyiségem által véghezvitt cselekedetek és a szokásaim által véghezvitt cselekedetek közt.
Mindenesetre mindkettőt hoztam magammal.))
 
Szóóóóval volt ez a mondatom hogy:„Az egyetlen dolog ami jött velem a repülőn és adott egy biztonságot az az Én.” Nyilván megérkeztem és öleltem szorosan magamat hogy itt legyek magamnak. Öleltem, és közben egy éles késsel próbáltam/próbálom felhasítani ennek a megmaradt biztonsági közegnek is a burkát.
Miért?
Na most hogy ezt elmondjam megint kicsit visszatérek a külső körhöz (k.k.).
Annyi minden miatt idegeskedünk. Pedig minden ami kívül van, azok csak tények. A napi rutin, meg a minket körülvevő történések, azok csak relatív leírható dolgok. A belső kör ad mindennek értelmet. A belső kör által a külső körhöz kapcsolt érzések alkotnak egy életet.
Namost. Ezt azért akartam leírni, mert ez is azt jelenti, hogy nem foghatjuk a k.körre az én szenvedését. Pl. milyen bosszantó hogy a MÁV annyit késik. Ja. Milyen jó annak akit ez halálra bosszant, és kimehet külföldre. De mégsem, hisz lehet hogy a mávot otthon hagyta, de az Énjének azt a részét akit idegesít a késés, azt vitte magával. Ilyen értelemben nincs megoldva a probléma. Persze ezzel nem azt akarom mondani hogy minden problémát csak magunk generálunk, és hogy csak el kéne mindent fogadni és akkor nincs szomorúság az életben. Ez csak egy szélsőséges példa volt arra, hogy a gyengeségeinket hozzuk magunkkal az Énben, és arra az újabb és másabb világra vetíthetjük rá amelyikre akarjuk. Ezért vágom szét ezt a burkomat, ezért nyitom ki magam. Talán a „sok tapasztalat” amit itt szerzek az nem is ér sokat ha csak azzal a fejjel vagyok hajlandó megtapasztalni, ami már otthon kialakult. Szóval ha tényleg el tudom magamat engedni, és széttörni a falaimat, akkor az sokat segíthet abban, hogy arra is rájöjjek, hogy melyek voltak azok a szomorú momentumok otthon amelyek tényleg megnehezítették az életem, és melyek azok amelyeket én kreáltam. Azért nehezebb ezeket elválasztani környezetváltozás nélkül, mert a megszokás és a mókuskerék nem engedi.
 
Függőségek...
Részt vettem életem első olyan csoportos beszélgetésén, ahol részt vesznek volt függők, önkéntesek, és egy csoportvezető, és beszélgetnek egymással. Amikor én ott voltam, akkor nagyrészt a leszokás folyamatáról beszélgettünk, és az az utáni életről. Persze sok mindent nem értettem, de a -saját belső elhatározás, és az utána következő szándékos környezetváltoztatás- rész elég tiszta volt. Persze ez másra példa, hiszen a függőségről konkrétan tudjuk hogy rossz, de úgy viszont abszolút ideillik, hogy akkor könnyebb rajta változtatni, ha a külső körünket is megváltoztatjuk.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://macskahal.blog.hu/api/trackback/id/tr498178502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.