Macskakő és hal

Macskakő és hal

7. És amúgy hogy vagyol Anna?

2015. december 02. - Random Anna

Jól vagyok köszönöm, de kicsit azért felvázolom jobban mi a szitu mostanában.

A szobám: Nem mondtam senkinek hogy nem tetszett a színe, de nagy meglepetésemre amíg Gironában voltam kifestette az egyik srác a szobámat. Kislámpám már van. Sőt elektromos melegítőm is, de persze azt nem magamnak vettem. Viszont egy nagy tükröt azt igen. Pont amikor elhatároztam, hogy most aztán nagyon spórolni fogok, rávettem magamat hogy vegyek egy szép nagy tükröt... De sokkal szebb ettől a szoba. Vagyis szebb lesz ha végre segít valaki feltenni a falra. A másik nagy üres falfelüretre még nincs különösebben jó és olcsó ötletem. Most sztem szőnyegre sem költök.

Spanyol nyelv: A legnagyobb stresszpont. Néha  bedurcizok mint egy tipikus lusta tinédzser tanuló, hogy na nekem aztán nincs nyelvérzékem, és tőlem senki se várja el hogy hipp-hopp megtanulok egy nyelvet. Néha persze nagyon motivált vagyok, és azthiszem hogy igazából én már tudok kicsit beszélgetni az emberekkel. De hogy ezek az érzések hogy váltakoznak, azt nagyban meghatározza, hogy hogy állnak a körülöttem lévő spanyolok hozzám. Amikor pl. az irodában tanulunk, és nagy nehezen kiszülök magamból pár mondtatot a füzetembe, majd megmutatom valakinek hogy javítsa ki, akkor nagyon megdicsérnek, hogy ez 3 hét alatt nagy teljesítmény. És ez jó érzés. Meg amikor próbálnak  megérteni, és lassan beszélni hozzám, és ha kell akkor mutogatni. És mi nem jó? mi basz fel? amikor kajálásnál nem tetszik az egyik srácnak hogy angolul beszélgetünk egymással, vagy hogy nem beszélünk, vagy hogy nem spanyolul beszélünk. Eleve nem megy annyira a nyelv, ha úgy kell beszélgetni hogy nem tudom átgondolni mit akarok, de azért beszélgessek velük. (de szerencsére csak az egyikük ilyen). Csak 1 percre tudnék tökéletesen spanyolul egy rossz pillanatomban és mondanék neki 1-2 dolgot:-- Mi a faszért várod el tőlem hogy beszélgessek veled bazdmeg spanyolul?! 3 kicseszett hete vagyok itt, úgy hogy elötte egy szót sem tudtam, és jobban tudom a rohadt nyelveteket, mint ahogy te, vagy bárki beszél itt angolul, pedig ti évekig tanultátok. Szóval basszus ne hogy megint grimaszolni kezdj amikor azt látod hogy angolul beszélünk, és egy kis idegességet se lássak az arcodon, mikor nem értem mit mondasz! Mert egyenlőre én jöttem egy idegen országba egyedül, úgy hogy nem tudtam a nyelvet. --

Najó nem mindig ilyen idegesítő, de én csak azt szeretném ha legalább kicsit jobban megbecsülnék az emberek az igyekezetet. A másik szar véglet, hogy egyátalán nem próbálkozik valaki a kommunikációval. Nem hiszi el hogy vannak dolgok amiket már értek, és egy szót sem szól. Mintha egy ufó lennék.

"Meló": Heti 2x be kell mennünk az irodába 9 től 1 ig. Ez a 4 óra nyelvtanulással telik. Annyiban jobb mint a lakásban tanulni, hogy itt tényleg direkt csak tanulsz és nem foglal le más. aztán ugye heti 1x hajléktalanszállón éjszakázás. Eddig 2x voltam. Az első alkalom nagyon érdekes volt számomra. Találkozunk az 5 hajléktalannal egy bizonyos téren, majd megyünk fel a lakásba. Ott vannak akik főznek nekik vacsorát, majd elmennek. És nekem kb semmi dolgom sincs. De nem csak azért mert nyelvtudás nélkül nem tudok mitcsinálni, hanem mert tényleg semmi különösebb dolga nincs az aznapra beosztott 2 önkéntesnek. Csak hogy ottlegyen a hajéktalanokkal egész este, és beszélgessen velük. Meg hogy reggel főzzön kávét. Az első alkalom egészen tetszett. Izgalmas volt látni ezeknek az embereknek az életét. Volt aki európa 7 nagyvárosát végigcsövezte. Kis aranyosak. Normálisak. Emberek. Így a második alkalomra realizálódott hogy mennyire mennyire szörnyen rossz ez a drog és alkohol téma. Rendkívül függő emberekről beszélünk. Kicsit rossz hangulatom lett most így visszagondolva a tegnap estére (ja mert amúgy most értem haza a második alkalomból). Az hogy nemtudom meghallgatni őket, nem tudom kérdezgetni őket, nem tudok beszélni hozzájuk, sokkal jobban fáj, mint hogy a srácok basztatnak itthon hogy nem tudok beszélni. És jobban is motivál. Ezt tényleg csinálni akarom. Amit ez az egész egyesület csinál, azegyszerűen hihetetlen. Zseniális. Jó. Hasznos. Ez az amit sok ember keres, akik valamit tenni akarnak az emberiségést. Ez az amit én is keresek, és része is vagyok de mégsem vagyok a része. Amúgy a börtönbe még mindig dolgozzák fel az adatainkat, vagy nemtom de csak januárban mehetünk először. Amúgy most már nem csak fiú exfegyencekkel élünk együtt. Tegnap jött egy nő. Szimpi. Érthetőbben beszél, és lassabban. Szegény az ötödiken lakik :D

Anna: Anna sokat és finomat eszik. És állítólag az előző önkéntes 10 kilót hízott 1 év alatt. Sőt mi is megkaptuk már hogy híztunk. De nem hagyom ám ezt annyiban. Futok. Mert itt Valenciában amúgy elég jó futni. És mennyivel könnyebb most mint Girona elött. Miért is? Háát mert Anna nem dohányzik másfél hete! (persze ez túlzás. Inkább csak sokkal kevesebbet) De akkora a változás. Nemtudom tapasztalta e már valaki, de nagyon nagyon meglepődtem, hogy lehetséges úgy futni, hogy közben nem halsz meg. 5 km egyben lefutottam tegnap gond nélkül. Ha valaki kételkedik abban hogy le akar szokni, menjen el futni. A különbség elég nagy ahhoz hogy fejbeüssön, hogy mennyivel jobb a tüdőd már 1 hét nemdohányzás után is. De nem csak egészségesebb vagyok hanem szebb is :D najó nem, de mindenesetre levágódott 2 napja a hajam. Sári levágta.

Asszem még írni aartam valamiről, de nem jut eszembe

 

A bejegyzés trackback címe:

https://macskahal.blog.hu/api/trackback/id/tr168132680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása