Macskakő és hal

5. Végre megint írok

2015. november 17. - Random Anna

Háát elég nehéz mindenre vissza emlékezni. Fura hogy pár nap alatt ennyi minden történik, és ennyi mindent elfelejtek. De azért összefoglalom.

Képzeljétek pénteken végre elmentünk iszogatni a Sárával. Találjátok ki mennyibe fájt egy korsó sör! Több mint 4 euro! De szerencsére meg is hívtak. De nem ám spanyolok, hanem írek. Ja mert amúgy egy ír kocsmában ültünk le. Ti tudtátok hogy ennyire nem lehet érteni hogy mit beszélnek ezek? :D Az ember örül hogy végre angolul tudó emberekkel találkozik, erre annyira más az akcentusuk mint az amerikaiaknak vagy az angoloknak, hogy először el sem akartam hinni hogy nem spnyolok akik próbálnak valamit makogni angolul. Vicces. De legalább jó fejek voltak. A maratonra jöttek, és akkor ezzel át is térek a hétvégére.

Szombat este fele végre elindultam megnézni a nagy modern izéket. Na bemásolom a nevét: Ciudad de las Artes y las Ciencias. Szóval ezeket néztem meg. Oké hogy amikor beírja az ember a keresőbe hogy Valencia akkor sok képet mutat róluk a net, de élőben basszus. Élőben nagyon durva. Eléggé meglepődtem. Hatalmas nagyon király nagyon modern épületek. Ámultam, bámultam. Az egyiknek a tetején egy egész botanikus kertféleség van. Meg tééényleg tök nagyok. Na de az még nem minden hogy csak úgy elruccantam oda és láttam ezeket, de a vasárnapi maraton miatt, ott a hétvégén egy ilyen fesztivál szerű cucc volt koncertekkel mag soksok emberrel a világ tájairól, meg hangulattal. Szóval a maraton: Rengeteg ember jött ide a maraton miatt. Több ezren futották le  42 kilométert, plussz a sok ember aki szurkolt. Szóval mentünk volna vasárnap Sárival futni, de nem a maratont, hanem a szokásos 2-3-4 kilométerünket a folyómederbe, dehát pont beleütköztünk a zenés, újjongós tömegbe az utcán, merthát a harmincadik kilóméter pont mellettünk ment el. Soksok ember állt az út szélén. És akkor fél 11 kor a harmincadik kilóméternél megjelentek az első futók (9 kor indultak). Persze ők nem random próbálkozók voltak, hanem profi futók, nagyrészt kenyából meg ilyen helyekről... Na aztán csak elmentünk lefutni a saját napi adagunkat... És mikor mentünk vissza akkor már nem 2-3 ember haladt el a harmincadik kilóméternél, hanem csak jöttek és csak jöttek és csak jöttek a futók. Vagy egy fél órán át néztük őket. Volt köztük olyan aki volt vagy 80 éves, volt olyan, aki ilyen sport-babakocsi féleséggel futott. És az összes futott. Pedig ez bizony nem az eleje volt, de mégis, az összes futott. Valamiért nagyon büszke voltam rájuk. Nem is feltétlenül a fizikum miatt, hanem a lelki erő miatt.

Amúgy tanulom a spanyolt ezerrel. Vettünk 2 spanyol nyelvkönyvet, és a neten is igyekszem... Ráadásul Amikor az irodában vagyunk, azaz hétfőn és kedden délelött, akkor tényleg egyfolytában csak tanulunk. Tök durva. És valahogy olyan jó. Persze a végére felrobban az agyunk, de nagyon meg akarok tanulni spanyolul. Büszke vagyok amúgy magamra, de örülnék ha gyorsabban menne a tanulás. Ma nagy nehezen lefordítottam egy kevéske, és egyszerűcske spanyol szöveget, majd kicsit ideges lettem hogy ez ekkora szenvedésembe került. És erre figyelmeztettek a lányok hogy baszki 1 hete vagyok itt és lefordítottam egy szöveget, úgy hogy mielött ide jöttem volna egy szót sem tudtam. És tényleg!!! Ez igazából tök jó. Na remélem nemsokára arról számolok be hogy valakivel elbeszélgettem spanyolul. Sajnos ez kb csak 2 hónap mulva lesz lehetséges, vagy több. De mindenesetre igyekszem.

A Verenával, aki az osztrák csaj, megyek kirándulni szombaton. Tök jó hogy van ilyen lehetőségünk. Igen amúgy ez az a szervezés, amit az Angela anyja szervez hétvégente. Szép nagy hegyre megyünk, és kb 16 km lesz + a magasság ugye. Kb 15 fős csoportról van szó, akik álltalában jófejek. Aztán megyek végre én is szombat este a hajléktalanszállóra. A másik két lány már volt. Hetente egyszer kell menni, és este 8 tól reggel 8 ig kell ottlenni. Ez elég sokat kitesz amúgy a heti 30 órából... (ezért nem kell minden nap bemenni az irodába). Szóval ott leszek majd egy másik önkénessel, aki spanyol, és asszem kb majd csináljuk a semmit. Mármint, fel lehet ajánlani az ott megszálló hajláktalanoknak, hogy akarnak e fürdeni, mag kapnak majd vacsorát, meg nézhetnek tévét meg kártyázhatnak, és nekem majd csak felügyelni kell, és ha tudok akkor aludnom is lehet a kanapén, vagy beszélgetnem velük (hát ja... ez elég esélytelen) Amúgy a Sárit (aki szocmunkát végzett, és dolgozott is ilyet otthon), tökre meglepte az itteni h.szálló működése. Pl. az hogy otthon egy kissebb ilyen helyen is 20 emberről beszélünk, itt meg kb 5-6 an jönnek. Meghogy itt kb egy lakást kapnak, és nem egy termet. Na de erről az egész témáról majd többet tudok mesélni, ha végre én is voltam ott. Van még ötletem hogy miről írhatnék, de azt majd leírom késöbb :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://macskahal.blog.hu/api/trackback/id/tr868087212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.