Jaaaaj nem is tudom hol kezdjem.
Gyorsan megemlítem, hogy tengap elmentem az OCS vel az A. (az egyetlen angolul tudó tagja az egyesületnek aki a mentorunk amúgy) anyjával beszélgetni ilyen általa szervezett túrákról. Vagyis ez lett volna eredetileg. De igazából elvitt kocsival az egyesület elnöke meg férje minket egy bárba ahol ottvoltak A. testvérei is, és így asszem kb 8an iszogattuk a söröket, megbeszéltük hogy működik ez a túra dolog (lehet neten jelentkezni, hétvégente vannak, álltalában 2 kocsi megy, és csak a benzinbe kell fizetni, és különböző nehézségű túrák vannak nagyrészt szép nagy hegyekre.). Meg tök jól éreztük magunkat. mindenki olyan jófej... és értelmes. És A. családja tud angolul és művelt, és vicces, és kedves. És amúgy végül ott vacsiztunk.
Szóval ma: Számomra ma derült ki, hogy mivel hetente csak 2 napot kell bemennünk az irodába, ami most a hétfő, és a kedd volt, így ma se kellett bemenni. Az egész délelöttöt spanyoltanulással és punyulással töltöttük, majd ebéd után rávettük magunktan (vagyis hát én rávettem a lányokat) hogy mozduljunk ki. Szóval elmentünk bankba hogy megszerezzük végre a pénzünket. Nehézségekkel, de sikerült. Sétálgattunk, mentünk boltokba, megint kiderült, hogy mennyi mindent nem láttam még. Ez a város király!!!!. Imádom. De igazábol, ezt a cáltalan boltban a semmit nézegetést én nem bírom annyira, szóval mondtam is hogy én inkább leülnék egy parda, és cigiznék, és megiszogatnám a sörömet amit vettem. Dehát a lányok meg haza akartak jönni. Aminek amúgy tökre örültem (de persze nem fejeztem ki), merthát ugye a Dombiannának nem gond ha kicsit egyedül kell lennie mint ahogy azt már kifejtettem egy előző bejegyzésben. Szóval elváltunk. Mentem. Egyenesen a park felé, hogy ott majd sörözök. Jaaj hogy ott este is milyen élet van. Képzeljétek ez azt a mennyiségű futót, ami a margit szigeten van amikor a legtöbben szoktak lenni. Szóval itt este is annyi van. Ha nem több. Leültem és nézegettem a telefonomon a képeket, hogy miket fogok ide feltölteni. Csakhát kicsit tovább mentem a, és visszaértem azokhoz a képekhez amin az otthoni barátaim vannak. És akkor rámtört a honvágyszerűség. Az itlétem alatt először. Rossz volt. Tökre nem vártam ezt az érzést. Szóval gyorsan le is tettem a telómat és kinyitottam az addigra már a második sörömet (0.33as ról beszélek). És akkor odajött egy spanyol srác, és dumáltunk egy csomót (mert csodák csodájára tök jól tudott angolul). Nagyon jóarcvolt. Mint ahogy úgy legtöbbször a spanyol emberek. Felvettük a kapcsolatot, és majd szól, hogy mikor hol van jó parti. Szóval egy másodperc alatt eltűnt a honvágy. Megnyugtatott, hogy hamar lesznek barátaim, de igazából erre erősen kezdek rájönni, miután a tegnapi és a mai élményeim is azt mutatják, hogy talán meg sem kell magamat eröltetni nagyon, vagylegalábbis nem kell erőszakosnak lennem, csak simán nyitottnak ahhoz, hogy spanyol emberekkel ismerkedjek. A legtöbb emberben tökre lehet amúgy bízni. Olyan fura, és olyan jó. Mentem hazafelé, és csak megkérdeztem 2 lányt, hogy meg tudják e mutatni a térképen hogy hol vagyok, és nemcsakhogy segítőkészek voltak, de el is kísértek egy ideig. Mindenki érdeklődő, segítőkész, és kedves. Ha valami negatívat fel tudok hozni az angolulnemtudáson kívül a spanyolokról, akkor az a bankos dolog. 6 bankban jártam, mire végre meg tudta mondani az a hetedik, hogy melyik az a nyolcadik, ahol végre odaadják a pénzemet. Mindenhol mondtak mindent. Először úgy volt, hogy csak simán másik bankba kell mennem, de olyan is volt hogy el kell mennem a rendőrségre, mert se a személyim se az útlevelem nemjó amíg nem vagyok itt bejelentve. Nade a lényeg hogy megvan a pénzem. Amúgy rájöttem, hogy megint 1 órával elöbb jöttem haza, mert amúgy fél 10 kor van vacsi, csak sosem hiszem el hogy tényleg ilyen későn. AMúgy az ebéd meg fél 3 kor van, Reggeli meg basszus 8 kor. Na mindegy. Az kaja bőséges és finom. És más, de tényleg finom. És egészséges. Na majd egyszer ráveszem magam, és leírom hogy mi a rendszere ennek az egész ittlakásnak. De most asszem megyek. Jóéjt!
