Szóval. Kiderült, hogy észre sem veszem, hogy mindent úgy kezdek hogy szóval.

Ma nem kellett bemenni az irodába, így egy csomó skype beszélgetés után MMÖ vel(a másik magyar önkéntessel) elmentünk futni a Valencián keresztűl szelő hosszúkás parkban. Nemcsak hogy szép volt, és úúúdekirály, és futottam 3 kilométert, de találkoztunk slacklineosokkal. Egyrészt király hogy itt is vannak és rögtön találkozok slacklineos arcokkal amint kimegyek a parkba, másrészt -és ez nagy szám- ezek az arcok tudtak angolul! Lesznek nekem barátaim...Futás után ettünk egy narancsot amit ugye egy fáról szedtünk le, majd irány haza.

Most a délután meg elmentem hogy akkor jól beváltom a csekket (ami az utazásom visszaadott összegét tartalmazza) egy bankban, és elmegyek veszek a szobámba alapvető dolgokat (kislámpa, tükör, hamutál, szőnyeg, sámli, növény, meg ilyenek) az olcsó kínai boltban amit még az MMÖ és az OCS (osztrák csaj) találtak.  Naja. Csak a bankok Valenciában valamiért úgy döntöttek, hogy délután 4 körül nem lesznek nyitva. Jó gondoltam szieszta... Ki is volt írva az  egyikre, hogy valamelyik napokon fél 5 kor nyit ki megint, valamikor meg csak délelött van nyitva. Szóval üldögéltem egy padon fél ötig, de nem nyitott ki. Ez egy délelöttös nap volt. Szóval gondoltam hazamegyek és megtanulom spanyolul a hét napjait :D. Kullogtam hazafelé a kis térképecskével a kezemben, mikor megálltam egy elágazásnál, és benéztem egy szűk utcába/sikátorba. Hivogatott. Ígyhát elindultam az ismeretlenbe. Gyakorlatilag szándékosan eltévedtem a cuki kis macskaköves szűk utcácskás óvárosban. Fotózgattam a sztrítartokat, mentem amerre éreztem... Hát kilyukadtam a Mercat Centralnál, ami hát Valencia közepe gyakorlatilag. Rájöttem, hogy itt lakom tőke egy köpésre, de én hülye nem jövök ide direkt, csak úgy idetévedek unalmamban. Persze zárva van. Na mindegy. Majd máskor belülről is megnézem. Mindenesetre tudvatudván hogy holvagyok, mentem tovább. Egyszercsak megtaláltam a legszűkebb utcát, szóval nyílván arra mentem tovább. Majd rájöttem hogy ha már úgy is csak csillelgetek azon hogy milyen fasza helyen lakom, mindezt úgy mint egy tipikus túrista (kezemben térképpel járom az utcákat, és a fejem közben körbe-körbe forog), akkor iszok agy kávét. Ígyhát ittam egyet. Persze ez így nem túl izgi, de a kaland közben megint realizáltam, hogy még mennyi mindent látnom kell. A kávécskám mellett a térképemet nézegetve, jól meg is terveztem hogy hova hogyan jutok el majd a következő napokban. Holnap megnézem azt a nagy modern cuccot ott a tengernél. Állítólag elég menő hely. Na most tanulok egy kis spanyolt a neten.

Amúgy a számok a címekben nem a napot jelzik, hanem hogy hanyadik bejegyzést írom.