Szóval nemtudom ki fogja olvasgatni ezt a blogot, de elárulom neked, hogy nemcsak hogy nem írtam még, de nem is nagyon olvastam egyet sem. Csak mielött össze akarnád hasonlítani egy másikkal gondoltam szólok.

Kezdetek kezdete elött:

Szóval mielött bármit is írnék arról, hogy milyen volt az utazás, vagy milyen itt lenni, egy kicsit beszélek arról a nagonnagyon nem mellékes pár napról ami az utazásomat megelőzte. Miért is? Mert azon kívül, hogy sokminden kötelező elintéznivalót tudtam le, sok barátommal futottam ám össze. De ezek valahogy mind valamiért tényleg tök faszán sikerültek. Gyanítom hogy ahhoz lehet köze, hogy nem volt bennem semmi rosszkedv, ami meg ugye az utazás miatt volt. Na de nem is ez a fontos, hanem miután mindenkivel faszán találkoztam és dumáltam és ittambuliztammegilyenek, még jött az a bizonyos nap, amikor úgy volt hogy na most már csak a L.E. től búcsuzgodom, és erre baszki baszki baszki ott várnak engem egy sötét szobában a barátaim, hogy még egyszer elköszönjenek.  Miafasz?!:D:D:D. Szóval erről csak azért akartam írni, mert azon gondolkoztam, hogy  most aztán volt lehetőségük kifejezni azt, hogyha számítok nekik, vagy szeretnek, vagy hiányozni fogok nekik. Most volt lehetőségük megtölteni a szívecskémet mindenféle pozitív dologgal. Adtak egy csomó önbizalmat és lelki támogatást a következő 1 évhez. Ja. Csakhát van ezért egy kis hiányérzetem, hisz én tökre nem tudtam nekik ezt visszaadni. Annyira elmondanám mindenkinek hogy én is nagyon szeretem őket egyesével, és mindenkinek meg akarom köszönni.

Na a többi valszeg izgalmasabb lesz, csak ezt most le akartam írni. Na most megyek, megnézem a tengert, aztán szakítok időt, és írok az ittlétről is.