Macskakő és hal

Macskakő és hal

8. Sierra Nevada. December 5-8

2015. december 12. - Random Anna

Ezzel a nagy mennyiségű minőségtelen képpel próbálom valahogy átadni a hangulatát a hatalmas hegyeknek. Sajnos nem tartom valószínűnek hogy sikerülni fog, de azért felteszek jópárat... hátha. Amúgy a képek egy része Verenának köszönhető.

Dec. 4.:

Verena túratáskájába már minden bepakolva ami kell 3 nap kiránduláshoz. Drága túradzseki, bakancs, polárcuccok stb. Nemcsak hogy ő már akkor tudott és jelentkezett erre a lehetőségre amikor én még itt sem voltam, de eleve valahogy neki eszébejutott ilyen cuccokat hozni erre az egy évre. Na mind1. Beletörődtem, hogy majd ebben az évben valahogy én is eljutok majd valamikor Spanyolország tetejére... Csak ki kell várjam.

De akkor hirtelen jön Ander (Ő Geles férje, és ők ketten a szervezet fejei) hogy lett még egy hely az egyik holnap hajnalban induló kocsiban. Miiii?!?! Gyorsan elszaladtam a szobámba a túracipőmért, hogy megkérdezzem (vagyis eldadogjam) hogy ez jó-e egy ilyen kiránduláshoz. Hát nem mondta hogy igen, viszont megnézte hanyas, majd elment, és hozott 2 bakancsot a méretemben, egy túrahátizsákot, és 2 profi dzsekit, meg még 2 polárt. Szóval azthiszem a túracipőmet nem tartotta megfelelőnek :D.

Dec. 5.:

Verena egy másik kocsival ment még 4.én. Én Angelával az anyjával és az öccsével meg egy Manuel nevű csávóval utaztam együtt egy kocsiban Valenciából. Najó. Sejtettem hogy nincs közel de basszus. 6-kor indultunk és délután asszem 4-5 körül értünk oda a perkolóba ami 1700 m-n van. Majd még 10-15 km séta a sok cuccal a 2500 méteren fekvő turistaszálló szerűséghez. Ott találkoztuk a másik kocsi utasaival, és így meg is volt a kis 10 tagú csoportunk.

Dec. 6.:

Indulás! Menjünk felfelé 1000 m-t . Valamerre arra kell menni... Igazából tényleg nem vágták a pontos utat, de nem lehet eltévedni túlzottan. Cak felfelé, és felfelé és felfelé. Tök jó volt... a bakancsot mintha rámöntötték volna. Nem voltunk sem túl gyorsak sem túl lassúak. Nem voltunk összeragaztva (ami jó mert utálom amikor az ember nem túrázhat a saját tempójában), szóval simán megérkeztünk a helyre kb fél-1 órás különbségekkel. De milyen helyre? Hát a Mulhacenre fel. 3478m. a Sierra Nevada és S.ország legmagasabb hegye. (Igazából a Kanári szigeteken ottvan a Tiede ami magasabb 300 m el...na mind1) Egészen ruhadtul fárasztó volt. De talán annyira mégse. Arra tippelek hogy azért nem haltam bele, és azért tűnt egész künnyűnek, mert az ember nem fogja fel az ilyen hegyekben hogy mennyit megy... Nem érzékeli a távolságokat annyia jól, és nem hiszi el hogy még mindig rengeteg van hátra, hisz látja hogy már egész közel van a csúcs. De Ez nagyon csalóka ám. Mikor észreveszed hogy van egy nagyonnagyonnagyon pici fehér mozgó izé a hegyen (ahova azthiszed hogy mindjárt felérsz) és rájössz hogy az egy ember, akkor egy pillanatra rájössz hogy még mindig messze vagy. Ráadásul kiderül hogy az még mindig nem a hegy teteje. Odafent nagyon durva volt. Kiderült hogy a hegy másik felén egy szakadék van. És kiülhetsz a szakadék felé egy kilógó sziklára, majd elszívhatod a cigidet, megihatod a vizedet, megeheted a szendvicsedet, majd még 1 óráig ámulhatsz és bámulhatsz. Állítólag ha még ennél is tisztább lett volna az idő (de amúgy nagyon szép időnk volt) akkor el lehet látni Afrikáig. Mármint lehet látni marokkói hegyeket.. Szóval aztán le a hegy egy sokkal meredekebb oldalán és haza...Lefelémenet közben jöttem rá igazán hogy mennyit is mentünk felfelé.

Dec. 7:

Pihenni? Ugyanmár! nem azért vagyok itt hogy pihenjek... De azért voltak akik gy döntöttek... nem mind indultunk neki a következő napi túrának, de akik mentünk, azok közül is lekoptak páran út közben. Így végül 4en értünk el az aznapi célunkig. A siete lagunas hoz. (seven lakes vagy hét tó vagy nemtom). Igazából a Mulhacen másik oldalán volt, így megint fel kellett menni kicsit a hegyre. Meg kicsit meg is kellett kerülni... Mindenesetre nem volt könnyebb túra mint az előző napi túra. Igazából ezek a tavak is jó magasan vannak. 3200 méteren. (hogy kerül oda víz?!) kellemes és mesebeli hangulata volt a helynek. félig befagyott kristálytisztavízű patakocskák meg tavacskák kis vízesésekkel meg parán jó kilátással.

Dec.:8

Irány haza! hűűűűűűű dehosszú az út. Nagy ez a spanyolország srácok! tényleg nagy. Órákig utaztunk  autópályán kb 110km/h átlagsebességgel ha nem többel.

Kívánom hogy ti is eljussatok odáig, mert sajnos a képekkel nemigazán tudom átadni a hangulatot...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://macskahal.blog.hu/api/trackback/id/tr908159666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása